Nagyon ciki?

A bejegyzés szövege és képei az új honlapunkon találhatóak. A megtekintéshez kérlek kattints ide!>>

6 megjegyzés:

Réki írta...

Ó, mi is kaptunk ajándékba egy babakocsit és Elmó úgy másfél évesen, amikor látta maga körül a sok "gurulós-gyereket", ő is ki akarta próbálni. Összesen kb. két órát töltött benne. Irányítani én sem tudtam a babakocsit :) Vicces volt, hogy soha nem arra ment, amerre én akartam. Döcögős terepen meg szinte fájt, ahogy zötyögött Elmó feje... Az érzés pedig leírhatatlanul idegen volt számomra. Mintha egy bevásárlókocsiban tologatnám a gyerekem az utcán. :) Nem az én világom.
A hordozással annyira önálló és szabad tudok lenni, mint gyerek nélkül. Mozgólépcső, tömegközlekedés, csapóajtó, lépcsők, kicsike lift nem lehet akadály. De még csak nem is zavaró tényezők. Sétálás közben elöl- vagy csípő hordozásnál tudunk beszélgetni, bolondozni, megpuszilni egymást. Ha rossz kedve van a gyerkőcnek, nem kell külön felvenni az egyik kézbe, miközben a másikkal a babakocsival ügyeskedik az ember, mert ugye már eleve föl van véve :) Nem tudom, mi lenne velünk kendő nélkül, de az az érzésem, hogy minden sokkal bonyodalmasabb, nehézkesebb lenne.

Laverne írta...

Jaj, igen: a "baba a kézben, üres kocsit tolni" nagyon rémes szitu, mégis elég sokszor látom az utcán. Mennyivel könnyebb kendőben, mint kézben!
Én is emlékszem, mikor egyszer babakocsiban vittem Flórát, olyan fura volt. Olyan nagyon messze volt...

Marton-Horváth Kriszti írta...

Jó kis blog, egészen véletlenül akadtam rá, nagyon tetszik!!! :-)

Egyet azonban hadd írjak meg: tudom, nem jó a babakocsi, de hidd el, van úgy, hogy kell, és nagyon rossz, hogy tudom, hogy nem a legjobb. Ikreket ugyanis NEM lehet együtt hordozni (tudom, hogy elvileg megoldható, gyakorlatilag egy ikerterhesség után bolond aki ilyet javasol egy anyának), szóval erre az esetre szuper dolog a babakocsi - és olyan rossz, hogy tudom, mindkettőnek rajtam lenne a helye. Van ebből lelkiismeretfurdalás rendesen, néha váltott műszak van, de az nem ugyanaz. :-(

Csak azért írtam le, hogy esetleg az hordozós ikresek lelkiismeretfurdalását tompítandó, ezt a "pozitív" oldalát is meg lehetne említeni a babakocsinak.

(zárójelben: hogy a lelkiismeretfurdaláson tovább tompítsak, addig kutattam babakocsit, míg olyat nem találtam, amelyben felém fordítva tudom a bébiket tolni).

Üdv, Kriszti

Marton-Horváth Kriszti írta...

és igen, "lanások" vagyunk mi is, két csajos kendővel! :-))

Laverne írta...

Kriszti! Nagyon köszönöm a megjegyzésed és gratulálok a babákhoz! Nem lehet egyszerű ikrekkel, le a kalappal előtted, hogy hordozol és egyáltalán.
A bejegyzésben is írtam, hogy vannak olyan helyzetek, amikor (fontos) szerephez jut a babakocsi. Pl. valaki egészségügyi okokból nem tud hordozni vagy nem hordozhat. Vagy ha pl. valaki várandós, nagy pocakkal már túlságosan megerőltető lenne a hordozás (van, aki kisebb pocakkal is túl soknak érzi). És ilyen helyzet az ikres is: míg kicsik, tudod mindkettőt hordozni, de aztán mindenképp két személy kell. És ha nincs mindig kéznél segítség és mégis menni kell, akkor a babakocsi épp célszerű. És ez így rendjén is van. A túlzott babakocsihasználatot azonban nem helyeslem (pl. amikor járni tudó nagyobb gyerekeket is kocsiba tesznek, mert úgy gyorsabb közlekedni). És sokszor sajnálom a babakocsival közlekedő anyukákat, annyira macerás pl. BKV-zni. Kendővel meg olyan egyszerű! Egyszer láttam egy ikres babakocsit, egymással szemben volt a két baba. El se tudom képzelni, hogy egy ilyennel pl. hogyan közlekedik valaki. Tényleg nagyon tiszetelem az ikres szülőket! Szerintem semmi ok lelkiismeretfurdalásra!

Marton-Horváth Kriszti írta...

Nem is azért írtam, hogy kötözködjek vagy ilyesmi, értem én, hiszen mindig is a hordozás híve voltam, de ez az új helyzet új ablakokat is nyitott és bizony vannak élethelyzetek, ahol képtelenség a hordozást megoldani, bár be lehet iktatni és néha kell, de éppen annyira kell a babakocsi is. Amióta ikreim vannak, úgy érzem, hogy minket, ikreseket nem annyira vesznek fel a listára, amikor a lehetőségeket taglalják a szakirodalmakban, pedig a lombik és hormonkezelések miatt bizonyára több mára az ikres szülő, mint korábban.

Csak azért írtam le, hogy ha végiggondolod a pro- és kontrákat, minket se felejts el. Tudom, nem tipikus eset, de van ilyen is.

UI: ha harmadikra csak egy baba csusszan be, ennyi tapasztalattal már eszembe sem jutott volna babakocsit venni. De (szerencsére) nem így alakult. :-))