Tanfolyamok vidéken

Mivel (fő)városlakók vagyunk, alapvetően Budapesten tartok tanfolyamokat. Elegendő számú jelentkező esetén azonban szívesen utazom az ország különböző vidékeire hordozókendő tanfolyamot tartani. Pár hete egyik déli nagyvárosunkba hívtak. Nagyon kedves anyukák-apukák-csemeték vártak. Jó hangulat, lelkes és lelkesítő, érdeklődő, tanulni vágyó csapat. És milyen ügyesek! Kicsit tartottam attól, hogy a sok résztvevőnek kevés lesz a tervezett két óra a csípőn és háton hordozás tanfolyamhoz, de kényelmesen belefértünk az időkeretbe. Igaz, voltak már gyakorlottabb hordozók is, akiknek csak egy-két részletet kellett megmutatni.

Én magam is sokat kaptam és tanultam. Ilyen találkozásokért (is) érdemes tanítani :-) Örülök, hogy találkozhattam Veletek, köszönöm, hogy ott lehettem!

A képek talán visszaadnak valamit a tanfolyamok hangulatából:

Te szólnál?

A bejegyzés szövege az új honlapunkon található. A megtekintéshez kérlek kattints ide!>>

Nagyon ciki?

A bejegyzés szövege és képei az új honlapunkon találhatóak. A megtekintéshez kérlek kattints ide!>>

Flóra és az "újrahordozás"

Az elmúlt pár hétben nagy (hordozós) örömben volt részünk, de csak most tudok írni róla.
Kicsit régebbről kell kezdenem a mesét. Flóra két hónapos kora óta, mióta először tettem hordozókendőbe, gyakorlatilag együtt éltünk a kendővel: itthon és kint, sétánál, utazásnál, sosem indultunk el nélküle, mindig velünk volt.
Aztán mikor Flóra másfél éves lett, szinte egyszerre hagyott fel a szopival és a hordozással is. Mindkettőt sajnáltam kicsit, de gondoltam, ez az élet rendje, az önállósodás. Az kicsit zavart, hogy bár Flóra hevesen tiltakozott, ha esetenként a hátamra akartam venni kendőben, ellenben többször kérte, hogy vigyem a kezemben - ami ugye tekintve, hogy több mint 10 kg, hosszú távon ugyancsak fárasztó volt. Nekem sokszor hiányzott a kendő, de elfogadtam a helyzetet, nem erőltettem, nem is próbálkoztam, úgy gondoltam, nálunk a hordozós korszak lezárult. Illetve az életünkben jelen volt a hordozás: Flóra hordozza saját játékbabáit (többnyire csípőnhordozást kér).
Aztán ezen is túljutottunk: egyrészt nem voltam hajlandó Flórát kézben cipelni, és ezt meg is értette és jött a saját lábán, másrészt most már szeret és tud hosszan sétálni (feltéve, hogy nem nagyon fáradt). Jó néhány hete pedig (viszonylag) rendes tempóban tudunk menni bárhová (nem csak téblábolás van, nem kell könyörögni, hogy haladjunk stb.) Szóval annyira nem is hiányzott már a kendő.
A minap azonban az eső miatt úgy láttam jónak, hogy hátamra vegyem Flórát, és közös széldzsekivel menjünk, így kevésbé ázunk meg. Elmondtam Flórának, mit szeretnék, és láss csodát, egy szó nélkül jött a hátamra kendőben!!!!! Nagyon meglepődtem és megörültem. Azóta is többször jöttünk-mentünk így a városban, sőt olykor itthon is kéri, hogy vegyem fel a kendőbe, ha épp odabújásra van szüksége, és én valami mással vagyok elfoglalva. Vagy csak úgy, mert ez jó "móka".
Nekem nagy tanulság volt, hogy a hordozást nem szabad leírni. Ha valamiért időszakos ellenállásba ütközünk, érdemes időről időre elővenni a kendőt és megpróbálni.
Olyan jó újra hordozni! És Flórának legalább ilyen jó, azért kéri mindig :-)
A dologban egyébként nyilván szerepe van annak is, hogy Flóra többször látott itthon hordozókendő tanfolyamot, és nagyon szereti a kisbabákat, tetszik neki, hogy az anyukák felveszik őket a kendőben. Látja, ez milyen jó a babáknak és mamáknak.

Hordozás esőben-hóban-hidegben

A bejegyzés szövege az új honlapunkon található. A megtekintéshez kérlek kattints ide!>>

Miért jó a hordozókendő tanfolyam?

A bejegyzés szövege és képei az új honlapunkon találhatóak. A megtekintéshez kérlek kattints ide!>>

Tanfolyamválaszték>>

Hordozóeszközök>>